Hittem egy vérbosszúban. Elhittem, hogy ha sárba tiprom őt én szabadulhatok. Vágytam azt a percet amikor győzök valahogy...amikor az ő csápjai vissza rándulnak ahogy a tengeri állatok csápjai. És gyűlöltem a hangját minden ízében utáltam. Vendetta mozgatott akarattalan akarva báb voltam. De tegnap ahogy ott ült az autóban....szólt a zene nagyon hangosan és játszott a sofőr nekem igazából ez a társaság a társaságom. Nincs helye vérbosszúnak. Tegnap olyan szomorú volt annyira félt tőlem sebezhető és olyan volt...akin nem nagy dicsőség elégtételt venni. Hagyom már az egészet ....mindet mindent. Elbúcsúzni annyiféle módon lehet nem bántam hogy nem vártam meg az egyértelmű végét. Én magasba repülök. Tündér leszek. Eljegyeztem magam.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.