suttogás

 Elhivatottság. Valamiért. Valakiért. Valami mellett. Ez egy megfeszített munka önmagad ellen. Dolgozol. Feszülnek az izmaid szakadnak az inaid. Ha szeretsz valakit akkor szeressed vitézül. Ha szeretsz valakit add oda magad. Legyen még as kisujjad is színház. Mert ezt így érdemes csinálni ebben az eszevesztettségben ebben a végtelenségben ebben az örvényben. 

El kell hinned nekem, hogy hajdanán nagyon régen még én is voltam szűz lány. Olyan voltam mint a friss hajtás ami kipattan- türelmetlen, tiszta , megvető, lenéző, szépséges, csiszolatlan csiszoltathatatlan. Most mi maradt bennem? Mi maradt azokból akik kívül esnek a szép színházi világon? Eltűnnek elfogynak. És itt csak az marad. Még a vadlelkűek is megtanulnak hallgatni a szél szavára. Lassan minden átformálódik és én egésszé válok. A világ lesz törött és én leszek benne az egész. Művészet. Egy kis kötelező gyávaság egy kis egy csipetnyi kötelező halál. Nincs olyan ami nincs. Álmodhatsz mást át nem élheted. Át kell változtatnunk téged. Át kell változnod. Madárka többet nem röpdös szárnyal. Ha. Tudatosan. Még a kisujj is tudatos. Még a légzés is tudatos. Tudatosan vállalt öngyilkosság. Álmos vagyok. Művész akarok lenni. 

 A hangulatom sokkal jobb! mintha valósággal megváltoztam volna! Ahogyan a nap áttörte a tegnapi bizonytalan szürkeséget pont úgy. A realitások talaja besüppedt alattam és ami továbbra is rendületlenül tart, az a művészet! semmi másban nem találom meg azt a biztonságot mint a művészetben. Akárha bármily kritika is éri ezt az életet a legszebb legigazabb legvallásosabb élet. Rebecca vízbe fullt. remélem. Nem akarom hogy bármikor betegye a lábát a szobámba az a gyönyörű rózsaszínes fehéres szőke hajú istennő akinek a tekintetétől megremegnek. Ő meghalt. Ő nem él nem kísérthet nem hajolhat le hozzám gyönyörűen és megejtően hogy megcirógasson és én zokogjak a vállán.  

 A hangulatomnak nagyon rosszat tesz hogy minden szürke és esik az eső. Ilyenkor annyira magamba fordulok, hogy az élet örömei távol röppennek a ketrectől ami a lelkem. Lassan itt a karácsony bár most kevesebben leszünk az ünnep az ünnep. Az emelt magyar új értelmet és erőt adott az életemnek. Nem tartom fontosnak a dolgokat a küzdésen kívül. " az ember célja  a küzdelem maga" A küzdelemben nem lehet veszíteni a küzdelem olyan verseny amit magammal vívok  de csakis magamért. 

Tegnap bent voltunk a városba. Gyönyörű a város! mesébe illő ahogy zuhannak lefelé a díszek mintha élő vörös gyertyalángok bukdácsolnának a régi villák oldalán. Majd a Dunát bámultuk ahogy hömpölyög előre. Biztosan nevet rajtam a Duna. Látott engem a partja mellett feküdni látott engem csókolódzni és látta hogy német országban milyen fájó szívvel vitt át a komp a hullámzó fekete vizén. Hasonló idő volt de sokkal hidegebb. 
Egyszerűen vannak olyan dolgok, amiket az emberi életben el kell viselni. A szerelmek és a csókok nem örökek. Elszállnak ahogyan a szépség. Elmúlunk mint a gyönyörű virágok és mi vár az után? végtelen tó ködös és hideg. Két napja már fojtogat a halálfélelem. Gondolatban egy sovány árny áll felettem az ágyam mellett. Én sokáig hittem a halálban hogy szép lesz jó lesz átvezet egy másik világban és most? üresnek érzem és kihaltnak azt a másik világot. Lehet isten a napokban meghalt. Ha mindenkinek ez a sorsa miért pont ő ne? miért ő jobb? ő a teremtő. Illene igazságosan eljárnia. Remélem visszaszerzem a hitemet és még sokáig csókolhatom őt. Ha másért nem is hogy bosszantsam a Dunát. 
 

 Valami tényleg rossz szellem járkál idelent mostanában. Szinte semmiben nem találok örömet ugyanis. Sem az égi sem a földi dolgokban. Az együttes sehogy nem tud kilábalni a bajból a barátságok meg úgy felbomlottak mint azok a szép furcsa régi pulóverek. Az élet kifordulni látszik önmagából és mély sebeket hagynak dolgok. Nincsen abszolút barátság és nincsen olyan hogy jóban is meg rosszban is. Már régen nem tudok az lenni akit tisztelet övez és már régen nem küzdöttem igazán azért hogy valamit letegyek az asztalra. 
Az ami az iskolában van botrány -. fegyelmeznem kellene magam- de cél nélkül maradtam. Mint a zuhanó ember aki kalimpál olyan vagyok. A családdal sem vagyok meg jól sőt nagyon rosszul vagyok meg velük nem egy nyelven beszélünk gyakorta az a benyomásom. A szerelem vagy hogy is nevezzem az is hát az is olyan amilyen. Egyre múlik a drog hatása egyre gyengül a kötél azt nem tudom ő is így érzi -e vagy csak én érzem így. Nem tudom már aztmondani hogy oda vagyok meg vissza ettől az egésztől nem tudom már azt mondani hogy olyan jó amikor a karjába zár mert már nincsen így. Ismét megtörtént ami mindig megtörténik hogy repülni akarok és kezdek és tudok és sajnos ezt mindig megteszem. Szállni fogok. Mert most már tényleg hiszek Titániában

 Egy történetet egy kishercegnőről. Akinek Hosszú vörös haja volt és világos arca. Aki nem akart hozzámenni ahhoz akihez hozzá akarták adni. Aki olyan finom és tűnékeny nő volt, hogy egy reggelen mikor még az egész udvar aludt, és a csípős félhomályban alig pislákoltak a nap első sugarai. Ő megírta az utolsó levelét. Majd az ablakhoz sétált és kitárta hogy rálásson a tenger messzeségre. A torony legfelső emeletéről folyók és hegyek sokasága terült alatta. És a kishercegnő akit másnak szántak kivetette magát és ahogy zuhant egyszeriben gyönyörű aprócska vörös madárkává változott. Van e ennél boldogabb pillanat? mint mikor a rab repülni kezd?
Persze soha nem jött rá senki, hogy ki az a vörös kismadár aki feltűnt a piactéren és a cirkuszok közelében morzsát csipegetett. Nem tudták...a hercegnő testét megtalálták a torony alatt porrá tőrve eltemették. Még mérgesen is néztek a kis vörös madárra aki olyan nevetve szinte már eszelősen nevetve énekelt! míg játszották a gyászindulót.

 Mint a leszerelt katona amikor hazatér a csatából. Nem találom a helyem. Nincsenek igazi céljaim. Nem értem miért szereltek le. 

 Reszketek ahogy a falevelek reszketnek az ágakon mikor cibálja őket a szél. 

Ahogyan azok az emberek reszketnek akik kényszerű utakon járnak kényszerből. Akik nem szabadok többé de volt olyan idő amikor nagyon is szabadok voltak. Emlékeznek ezekre az időkre és reszketni kezdenek. Azt hazudom, hogy álmos vagyok azért reszketek és hazudom hogy fázok. De nem. Valójában rettegek. A csontom legbelső kis sejtjei a bőröm legkülső rétegei egyformán rettegnek. A külső nem jobban mint a belső és a belső sem jobban mint a külső. Elosztva van most minden körülöttem ahogy a bevetett földek felszínén a mag. A markom üres csak. A markom üres csak. Minden elvetett mag egy pillanat egy olyan pillanat ami csupaszítja a markom és fehéríti a csontjaim. A félelemre nincsenek szavak. A félelemre nincsenek megoldások a félelem a legveszedelmesebb ellenség mert mi magunk vagyunk a fészke. A gondolataink etetik és a lelkünkben lakó hatalmas erőtől lesz a félelem olyan mérhetetlenül erős. Én most nagyon félek. Mert minden egész körülöttem eltörött és belső és külső ellenségekkel egyaránt szembe kell néznem. A belső ellenség a kételkedés a vágy az akarat- hogy lássak- úgy akarok most látni ahogyan a vak akarhat de nem tudok. Tudom mit jelent a rossz képességű. Hogy mit jelent az ő ilyen. Korlátok és művégtagok között. Mintha égne a ház. Nem akarok kimenni. Bent akarok égni. És mégis az életösztön puritán egyszerűségével rohanni kezd a gondolat és aztmondja ha nem tennéd minden jobb lenne. Pokoli lesz. És most még visszafordulhatok és lehet! meg is teszem. A kudarcra nincsenek szavak. A háborút csak az veszti el aki a lelkében veszti el. És honnan tudhatom mikor vesztem el a lelkemben a háborút? honnan tudhatom mikor adom én fel és mikor kell feladni? hazudhatok-e az elveimnek akkor amikor minden kötél szakad- rohanhatok e- akkor amikor valóban ég a ház. Esküdni mertem volna az utolsó pillanatig hogy hiszek a hallhatatlanságban. Akkor miért fussak? és ha nem futok akkor bűnös vagyok-e hogy nem mentettem magam. A vezetőség nem hisz bennem várható volt a nem hivése ha valóban nem hisz nem meglepő.  Egyedül kell utat találnom. Fáklya és csillag is lennem kell egyben. Álmos és éber és szenvedő és boldog. Meg fogom tudni napokon belül ki vagyok valójába. És talán ez az amiért megszülettem. 

 A valóság kapcsolata a szenzációval. Most elő van készítve minden egy jobbféle szenzációra. A tökéletes kiugrás lehetősége. Mert valahogyan valamiképpen mindig csak erre van szükség. A kiugrás lehetőségére. A helyzet nagyon sötét Az ember megtanul félni-akarva akaratlan is fél már- és megtanul érzelemmentesen élni. Mint egy fehér puha vattadarab. A szerelem kérdése sosem volt ennyire homályos ennyire másodlagos kérdés mint most. Nem szégyen úgyhogy nem tagadom, hogy mennyire szeretem azt a furcsa sötét alakot. Ez olyan szerelem első látásra volt. Aztán lehet már nem is itt tartanék de nem volt erőm ehhez az egészhez. Ez nem feltétlenül szívtelenség de van köze hozzá. 

Úgyhogy a szerelem messze van talán nem is egy nyelven beszél mint én egyenlőre most nem ez a lényeg. Az a lényeg hogy keresztülvigyem a terveimet az elkövetkező hónapokra ez az egyetlen lényeg. Most már értem hogy minden nagy csata áldozatokkal jár. Ezt nem tudni kell ezt érteni kell. Nem sok időm van és nagyon sok dolgom de tudom, hogy mit kell tennem. A szabály meg mindig ugyanaz. Sebészi pontosság hidegvér kivárás. Olyan nehezen tanultam meg ezeket de alkalmazni egészen könnyen tudom. Ha el tudok dönteni valamit és eltüntetem a kételkedést a szívemből komoly eredményeket fogok elérni. És valóban fogok hiszen a világ mintha csak engem várna. Minden fiatal ezt érzi:) kicsit szeretném én is érezni. Vár csak máshogy. Ezek szerint egy nyelvvizsga és egy jó emelt történelem is kelleni fog ehhez. 

 ‎"Mély a tenger és végtelen... De mélyebb szeretetem, mely szülőhazámhoz fűz, és végtelenebb vágyódásom, mely a magyar földre és s magyar nép körébe hazavonz" H

Szeretlek, és úgy néz ki el kell hogy hagyjalak.

Szeretlek, és ha el is kell hagynom téged akkor is szeretni foglak. 

Szeretlek, és az egész életemmel téged foglak szeretni. És amikor meg kell halnom a halálommal is csak téged, egyedül téged foglak szeretni.

Szeretlek és ezen nem változtat senki és semmi. Megtanulok beszélni a nyelveden és megtanulsz az enyémen. Mert nagyon szeretlek. Egyetlenek vagyunk a  földön. 

 Szabad vagyok mint a madár! Beszélek most reggel egy kicsit egy furcsa kérdésről ami aktuálissá vált a szememben.

Teljesen megértem ha valaki nem szereti a zsidókat. Mert ilyenek meg olyanok. Mert meg kell magunkat védeni az ellen hogy érzelmileg elfárasszon az a harc amit vívunk azért hogy be tudjuk fizetni a számlákat. Megértem a gyűlölet inspiráló hatását és aki azt mondja hogy személyes tapasztalata alapján nem szereti a zsidókat -én azt mondom rá hány rossz tapasztalata volt a munkatársaival vagy a buszon utazó nem zsidókkal- egy szó mint száz a rasszizmus kérdése túl mutat a pusztán vélemény nyilvánítás kérdésein. Rasszistának lenni annyi mint önmagunkhoz képest egy másik embert alacsonyabb státuszba helyezni úgy hogy közben mi nem tettünk semmi érdemlegeset. A rasszizmus a lelki betegségek egyik formája. És amiért elkezdtem írni ezt a bejegyzést amit nem egy tudós nem is politikus ír -hanem csak egy tanulatlan -  az pedig hogy néhányan az ismerettségi s mondhatni baráti!! köreimből felhozták témának, hogy milyen mókás volt mikor a dunánál sorakozó vascipőkbe disznólábat tettek egyesek. Nálam itt szokott elszakadni a cérna. Alátámasztott elv hogy bűnösök között cinkos aki néma. Én nem tudom talán a műveletlenség okozza azokat a megnyilvánulásokat amikkel én sem tudok mit kezdeni pedig a szívemben nagyon is Magyar ember vagyok. Nem tetszik hogy a gazdaság külföldi tőkétől függ nem tetszik a politikai színtéren sok minden -ez más tészta lehetne írni róla de én ahhoz kevés vagyok- és attól függetlenül hogy vannak zsidó felmenőim pontosan tudom hogy a hó végén mennyit számít 500 ft.... Minden gyűlölet ami bennünk van és minden ami múltból táplálkozó gyűlölet gyengíti az erőinket. Múlt nélküli ország pedig nincs és nem is lehet. És joggal vágja a fejemhez bárki hogy én senkiházi vagyok ha képes volnék szemet hunyni a Magyarokat ért atrocitások felett a történelem bármely korszakában. Én nem vagyok senkiházi...meg kell értenünk hogy a múltban történt dolgok miatt gyűlölni a jelen dolgok kivégzését jelenti. Ameddig nem tudunk elengedni és a magyarság puszta lecsupaszított szeretetéért szeretni - ameddig kell mellé a gyűlölet és az önérzet- félek ez a gyönyörű ország nem tud előrelépni. Ki kell békülnünk az ellenfeleinkkel pusztán azért a tényért mert Magyarok vagyunk. Meg kell tanulnunk az előnyeinket felismerni és szollgálni úgy hogy önmagunkat -az egonkat- kívül hagyjuk a történéseken. Nem nekünk mint egyénnek kell visszaütni hanem hinni kell az országban. Nem szabad semmi kedvért pártolni emberek dunába lövését ha zsidó ha román ha szerb. Mert ha megtesszük akkor Magyarország ellen teszünk. Én azt hiszem hogy az önfeladás fontos formája lenne a hübrisz feladása ezért a szent országért. 

 Lesz idő amikor feladom. De ez az idő még nem most jött el. A feloldozó öregség álmodó sápadtság még nem kell. Élni vágyom! akármilyen nehéz. Anya hazahozott egy névelemző írást. Nem kell. Nem kell tudnom önmagában ez mit is jelent. Én tudom mit kell tennem és érzem azt amit tennem kell. A szorongásaimtól kell megszabadulnom madárka akarok lenni. Olyan nehéz ezt megérteni? az akarok lenni, és az is leszek. Olyan mindegy mibe kerül. Megmondtam csak ezért jöttem haza csak azért hogy megtegyem amit meg kell tenni. Amit megkövetel a haza, amit megkövetelnek a dolgok. Én sok minden lehetek de első sorban én vagyok. Egy születési dátum két név lehetne számolni. Nem kell választani kell és az hogy ki hol rontotta el a választást az nagyon későn derül ki. Az talán csak akkor derül ki amikor már mindegy amikor a test elernyed és az porcok nem forognak többé. 

És a szerelem terén? a szerelem telén....hahah 

Nem alakul minden a legjobban és ez is az én hibám. Mert nem tud nagyon már lekötni a dolog. Én nem szeretek kötődni jóformán nem is tudok.

Ez nem az ő hibája. Neki tulajdonképpen nagyon kevés hibája van. Egészen lebilincselő személyiség. Csak mégis mintha öregebb lennék nála azt érzem hogy minek érzem azt nem tudom. Mert nem vagyok sőt egy évvel fiatalabb vagy féllel. Mire vágyom? hát arra a fekete árnyékra amit annyira megszerettem. Arra a valódi sólyomra aki másra nézett a döntő pillanatban. Lehet azért gondolkodom most így mert a tegnapi beszélgetésünk elég feszült volt. Én meg abban biztos vagyok hogy ebből nem kérek. Ebből így ilyen formában nem....Kell a fenének. Én márka vagyok és az leszek amivé lennem kell. 

Szerveződik a szilveszter. Jó lesz mert most ez a baráti társaságom már amennyire ez lehetséges a számomra:)

Talán Arany János írta az " Örök zsidó" c. művet. Igazán szép és igazán őszinte olyan amilyet én is mondani szeretnék. Örök zsidó vagyok én is innen ide onnan oda hol a vége? igazából nem szeretném ha valaha vége lenne. Nem szeretnék sohasem letelepedni utazni akarok vonaton hánykolódni határokon rostokolni. Az élet egyetlen értelme a szabadság maga. Szellemi és fizikai szabadság az akarat szabadsága. Abszolút szabadság. 

 Elengedni valakit ahogy a nagy könyvben meg van írva. Na ehhez kell tökösnek lenni. Ehhez már erő kell. Megbocsájtani valakinek azt hogy szemét volt vagy csak hogy nem törődött velem vagy tanulni értelmetlenül (?) na ehhez tényleg tökösnek kellene lenni. Meg eleve tökösnek kell lenni mert az élet azoknak van kitalálva akik bírják a kemény munkát és van hitük a magas falak előtt. Már egészen begyógyultak a sebek amiket vágott az a sötét furcsa ember. És most nincsen körülöttem más csak aki maga is repülne:) Most magam vagyok magam felett. Most már lassan vége az első nagy kínlódásnak. 

Hittem egy vérbosszúban. Elhittem, hogy ha sárba tiprom őt én szabadulhatok. Vágytam azt a percet amikor győzök valahogy...amikor az ő csápjai vissza rándulnak ahogy a tengeri állatok csápjai. És gyűlöltem a hangját minden ízében utáltam. Vendetta mozgatott akarattalan akarva báb voltam.  De tegnap ahogy ott ült az autóban....szólt a zene nagyon hangosan és játszott a sofőr nekem igazából ez a társaság a társaságom. Nincs helye vérbosszúnak. Tegnap olyan szomorú volt annyira félt tőlem sebezhető és olyan volt...akin nem nagy dicsőség elégtételt venni. Hagyom már az egészet ....mindet mindent. Elbúcsúzni annyiféle módon lehet nem bántam hogy nem vártam meg az egyértelmű végét. Én magasba repülök. Tündér leszek. Eljegyeztem magam. 

 Furcsa ürességgel a gyomromban ébredtem. Elengedni a férfit akihez szerelem fűzött nos hát tegnap már elengedtem. Elengedtem és minden fájdalmon túl tehetem magam vele kapcsolatban. Nem tudom hogy ezek valaha múló sebek vagy örök lyukak örök semmik. Ha rá gondolok még sokáig fájdalmat fogok érezni. Szerettem. Az első perctől. De ma már alig. És holnap már nem.

 Felégetett mezők. Összezúzott álmok. Ezek maradtak. 

 Vörös Hibiszkusz. Szeretem a dicsőségeidet K. D:)

 Akinek hetes van a születési dátumában az vonzza a szerelmi csalódásokat. Nem hiszem, hogy annyira vágynék a szerelemre sokkal inkább azt hiszem már kezdem tudni mit akarok. De szeretni igazán azt nem akarok:) Talán csak önfeledten vele lenni nem megbeszélt randevút hanem egy spontán na most menjünket. Azt akarom hogy elálljon a lélegzete a szépségemtől, és mosolyogjon rám úgy hogy hmmm tényleg kívánom ezt a nőt. Ne azért mert nem tilos ha tilos lenne akkoris! Ennyit várok tőle én.  Nem favágó módjára egymásnak esni egy kis szobában hogy jó hogy a fizetés elmarad. Csak szeresen amig ott vagyok aztán szerethet mást. 

 A dolog roppant egyszerű. Olyan természetes mint a légzés maga. Felejts el mindent aki voltál, halj bele mindenbe amit hittél lángolj fel és tudj elégni úgy, hogy többet nem nézel vissza. Ez a kulcsa. Többet nem nézel vissza. Kis időre elfelejted milyen a szerelem milyen a pihenés milyen a terített asztal. Megtanulsz úgy sírni, hogy ne mosódjon el a sminked nem várhatsz már semmit mert megszülettél és a véred megszilárdult részecskéi változatlanul alkotják meg az életet jelentő valamit. Színházat. Meghalni benne ha kell a színházban elégni zokszó nélkül elhagyni az életet. Tanulj meg meghalni ha kell és addig is tűrni tűrni. Tanulj meg biztatás nélkül hinni és akarni. Tanulj meg nem visszanézni na. Ez a kulcs. 

 Ő valahogy nem érti ezt. Hogy az idő az nem állt meg. Én sokat változtam a régi nótát nem értem már talán már nem is tetszik. Nem látom azokat a színeket amiket régen láttam és már nem érzem azokat az ízeket amiket régen éreztem.  céljaim és az álmaim megváltoztak. Teljesen értelmét vesztette az, hogy megégethetem magam. És értelmét vesztette az hogy csak nem hiszek magamban. Próbálnék neki segíteni és mellette állni de attól félek már nem tudok. Mert ő nem akarja hallani a hangomat nem akarja látni, hogy mi történik velünk már rég óta. Amióta visszajöttem külföldről a világ és én nem értjük egymást. Megváltoztam. Nincs mit tenni! nem maradt más út. Mindig is tudtam hogy egyszer végül is egyedül marad mindenki.

 " ... olyanok vagyunk, mint a felhők, amelyek találkoznak az égen, és többé nem lehet megmondani, hol ér véget az egyik, és hol kezdődik a másik." 

Én nem akarom mások életét élni. Jó lenni pusztán mert elvárják tőlem. Vagy mert beszorultam két olyan fal közé ahol jónak kell lenni az életben maradásért. De mi történik akkor ha felnőttem? ha nem vagyok már gyerek és nem vagyok többé irányítható? a teljes skizofrénia állapotába zártam be magam ehhez hasonlóan még sosem voltam így. Tényleg teljes skizofrénia jószerint magammal beszélgetek és ezért nem tudok aludni. De egy pici kis hang azt dúdolja bennem hogy " szabadulj fel" tudod " szép és "megszelídíthetetlen"  emlékszem mikor egyedül tudok lenni messze a hangjaimtól milyen felszabadult is tudok lenni. Egy szép 20 éves lány! elég. El kell engednem a kezét az én kopasz skizofrén énemnek. Én is lehetek szabad és zabolátlan. Ha magamba nézek nem egy ostoba félénk beszűkült vesztaszüzet látok aki kinézi a nőket akik ágyba bújnak a férfivel. Állandóan csak menekülök és siránkozok amióta hazajöttem mit sem változott a dolog. Annyit változott hogy néha én is tudom hallatni a hangom. És olyankor nem tudom elégszer mondani hogy egyszer ki kell söpörnöm a fejemből a szemetet az évezredes szemetet és kivágni egy kukába. Elég volt én ember vagyok önmagam vagyok léteznem kell...és a család? az a sok szörnyűség és prüdéria? nem húzhat le. A boldogságom az egyetlen amivel ők is valóban boldogok lesznek. Repülnöm kell. Sokkal több van bennem mint ami lett belőlem. És ha nem merem megélni magam és mindig rettegek akkor hogyan leszek valaha is oda való? ODA. Márpedig én oda való vagyok. 

Én most felszabadulok most szárnyra kelek most véget vetek a skizofréniámnak. Én nő vagyok az isten verje meg nem kislány. Én ebben nem látok semmi rosszat. Én nem akarok vele együtt járni. És a mező a rét a kertek a virágok mindig szentebbek lesznek mint a legszebb palota. A hegedűszó mindig szebb lesz mint egy opera. Egyetlen egy kis hegedű az éjszakában.  

 A törékeny dolgok szeretete erős bennem. Az igazi dolgok szeretete és emlékszem ugyan ezt az érzést éreztem mikor lemondtam azt a vásárt félelemből. Én félelemből léptem vissza. És igen bánom. Talán azt bánom a legjobban azóta! Úgyhogy nem szarok be ( elnézést) és eltöröm a csorba tükröt amiben ot tül az a gonosz fekete nő. TAKARODJ A KÖZELEMBŐL. Nem kellenek feszületek az életembe ez nem bűn. Nem lesz több szenvedés ez nem bűn. Szeretni nem bűn borozgatni nem bűn nem vagyok bűnös ha élek. Nekem nem kell a családi keresztet viselnem nem kell. Nem Kell. Ki kell engednem a karmaim fittyet hányva a véleményekre az ellenérvekre. Élnem kell hogy el tudjak varázsolni. 

Mert mit ér egy élet ha hazugság csak és kizárólag hazugság. Hát megmondom hogy fog történni. Jövök és felforgatom az életed. Nem kell hogy érts elvarázsollak nem kell hogy felfogd mi történik. Hogy miért történik. Beengedsz az ajtódon azt hiszed egy éjszaka és pipa és életed legjobb randijába csöppensz. Számítok majd rád mint szeretőre mint jó barátra. És te meg belémszeretsz. Nem csak úgy lehet lefeküdni valakivel hogy az ember megadja magát miért ne lehetne még több kérdőjel attól hogy lefeküdtem vele? Megszerezni megtudod megtartani nem fogod. Nem fogod. Felkavarlak és kifacsarlak és majd te bánod hogy ennyi volt csak. Átlibbenek illattal gyöngéden forrón megkívánjuk egymást mosolygok mikor eljövök. Nem tudom mi a baj ezzel. Nem is érdekel. Kívánom megszerzem a lelkét is a testét is. Nem tudom miért van baj ezzel. Van baj ezzel? 

 Nagyon szeretlek. De ha ez nem sikerül:) akkor kész leszek elengedni téged. A szívedet a testedet. Többet nem kereslek ha nem sikerül. Ez ilyen lesz helyetted másik isten hamar. De ez nem azt jelenti hogy most nem te vagy. 

Néha annyira magányos vagy, hogy legszívesebben sírnál. De senki sem hall. Néha a feladatok leküzdhetetlen falként magasodnak fölém hogy leboruljanak dőljenek. Hidegnek érzem a világot nem találom benne magam nem tudom hogyan jutok túl azokon a hatalmas elvárásokon amiket támasztanak felém. Amikhez gyenge vagyok. Egyedül vagyok ez már biztos...egyedül maradtam mint ahogyan az a madár akit kalitkába zárnak. Az életem továbbröppent és én mintha falakkal beszélgetnék. Fuldoklom. Az élet tetején mégis egy hideg és felhőben úszó világot látok. A színház maradt az egyetlen az egyetlen. De mi lesz ha elbukom? ha a vér győz? ha a sorsomban van hogy vesztesnek kell lennem és olyannak mint azok akik közé születtem? mi lesz ha a sötétség erősebb? Hova megy az aki hazátlan? van e a magányon túl az a lebegő felhőben úszó világ? vagy örökké csak a fuldoklás? nincs erőm. Nincs erőm rá nézni nincs erőm itt élni. Nincs erőm. Mi lesz ha a sötétség erősebb? ha a vér erősebb a szellemnél? ha a lélek megszűnik és semmi nem marad? mi történik ha a semmi legyőzi a világomat. Egyedül maradtam és üresség vesz körül. Nem félek, undorodom.

De megégetnénk-e a világot apró lángokként összefonódva.

nEkem esik , tanácsot nem adok. Persze ő sose lesz olyan de mennyi esőnek kell esnie ahhoz hogy egy termőföld mocsár legyen? ebbe kéne belegondolni. Egyértelműen nem lesz már az amiért ennek az egésznek értelme lenne. 

Engem nem érdekel az. mindegy kit érdekel már? nem fontos. Pont a végére. Még fél év. 

Mindennek el kell múlnia. De még egyszer most tényleg én visszavágok és győzni fogok. Rúzs harisnya vékony derék hosszú lábak a legszebb hang a legszebb mozgás. Ennyi az isten a mennyország és benne minden felhő. A kereszten megfeszített jézus vére. Hiábavalóv vér volt. Az én életem most isten nélküli. És barátságnélküli. 

Elpazaroltam mindenem amiről számot kéne adnom.  

Csak ne dobj el engem mint egy használt csillagot egy használt ruhadarabot. Mint egy használt szoknyát egy öreg kutyát. Ne dobj el engem egyszer régen ott az erdők ölelésében azt ígérted én vagyok akiért visszajössz akiért visszajövünk akiért visszajövök. Engedned kellene engem és én loboghatnék mint egy forradalmi zászló a szélben. De aztán így is lett és úgy is lett és tulajdonképpen végső soron nem lett sehogyan. Azóta elnyomtál engem nem egyszer ezerszer! azóta már minden más és én is más lettem mert megijedtem hogy a kalitkám te magam vagy. Most már nem vagyok az a " sápadt szőke" aki lennem kell. Most vörös vagyok a legbonyolultabb nőtípus erről sem kérdeztél meg. Hogyan tudjak harcolni veled? akit a világon mindennél jobban szeretek? mert nekem nagyon vág az eszem de nem vagyok az a filozofikus alkat mint te. Nekem valóban boldogság a vegetarianizmus és a sport és a tanulás is igen... a versek a színházak az emberek. Félek, hogy nem érted meg, semmi köze nincsen a szeretetnek ahhoz, hogy neked valahogy menned kell...Miért kellett menned? sajnálom hogy menned kellett. Nem tudom igazából pontosan miért kellett menned de ha arra gondolok hogy jössz majd és megint olyan ridegen és feketén nézel rám hát összerezzenek. Te egy fekete rózsa vagy. Én egy apró réti gaz. És miért fontos ez? úgy tűnik nem tudlak legyőzni. Úgy tűnik te erős vagy ki sem mozdulsz és közben az egekből villámként megöregedtünk! Öregek vagyunk igen és erőtlenek. De mégsem mégsem engedem még! Én is érek annyit mint te értél csak másoldalról más vagyok de nem rosszabb. Együtt kellene harcolnunk de külön egymás ellen harcolunk. Legyen vége már menj pihenni te hallhatatlan feketeség. Menj pihenni.

Tudom, hogy soha nem fog szeretni soha nem fog úgy a karjába zárni hogy becsül és meg akar tartani. De ugyan miért fontos ez? ez az élet rendje és majd lesz akit szeret aki másban lesz jobb lesz aki megfogja nem én vagyok. Elfogadtam hogy másképpen van ez mint álmainkban elfogadtam és nem hitegetem magam. Mert nem tudnám azt mondani, hogy bánom. Nem bánom nem is érdekel és nem fogok gondolkodni sem ezen. Az én művészetem másféle az én művészetem az én egyetlen igaz szerelmem a többi szerető. És ez is olyan dolog...hogy tőle nem várható dolog:) Öreg vagyok és most kell megtennem hogy megtanulok ezer nyelven beszélni. Legyen:) még küzdök egy kicsit érted ellened magamért értük. És megint csak visszatérve ugyan minek minek minek törődni evvel. Vannak dolgok amiket a sors kiválaszt. Én madár vagyok szabad és égi. Én most már nem sápadt reggeli napfény hanem tűz vagyok.