suttogás

 Szóösszetételek. Népi és mű mesék. Lázadások revíziók. Ok-Okozat képletek egyenletek. Halmaza. Uniója - politikusok váza. Külügy és Belügy. Vörös...és Fekete Radnóti Miklós Erőltetett menet - Adolf Hitler Main kampf.  

Ha látlak még szeretni fogsz ha nem látlak még nem bánom ide jutottunk- Nem fáj- kiáltások nyögések. 

nagy csendek

 Azt írja Miklós, hogy: halált virágzik most a türelem. Halált virágzik! mennyire gyönyörű költői kép és mennyire igaz. A halál kivirágzik az élet felett. 

Nagyon rossz volt a temetésen lenni és én milyen buta vagyok:)hát kit érdekel ez? hát meg lep ez valakit? van-e olyan ember aki azt mondaná: de jó is volt az a temetés! Talán nincsen de én mégis azt vártam hogy kiszakad a lelkünkből egy megkönnyebbülő sóhaj mert én tényleg azt gondolom a halálról amit...már írtam. Én tényleg nem félek, sosem tudtam materiális lenni. De ott mindenki az volt nem is volt egyházi -én sem vagyok keresztény- de olyan lelki sem volt. De a szeretet megvolt igen ebben biztos vagyok! 

Olyan végtelen sok ember van egy koncerten. És mind mintha éhes lenne furcsa látvány éhes nők és éhes férfiak akik nem enni hanem- marni- akarnak. Jönnek férfiak akiknek a szemük kutat téged rád szegeződik és máris mint a svédasztal...és jönnek nők! Vadak kibontott hosszú szőke hajjal előre mindent ami van- semmiben sincs hiány- és test a testhez fonódik vad kígyók. Néha nem tudja az ember aki nem ismeri jól a fajtájukat verekednek vagy szeretkeznek. De rosszul lettem tegnap ettől. Nem akartam, hogy elkapjon egy ilyen nagy erős férfi valami egy ilyen éhes állat. Nem tudom miért biztos mert olyan törékeny vagyok nehezen viselem az ilyesmit. Nehezen viselem a tegnapi napot még ma is de ma elseje van egy új hónap:) 

 Kicsit fáradt vagyok álmos és fáradt....hidegek már a hajnalok. 

Életem két csillaga nem melegít az egyik eltűnt napok óta semmi hír felőle a másik mosolyog de annak semmi jelentősége nincsen. 

De tudom, és hiszem hogy egyszer minden jól fog sikerülni. Az egyik csillagom aki inkább a Marstól való és vörös fényben úszik lassú gőgös és igen forró a felszíne, türelemmel és önfeladással kell megszereznem. Mert hogy lángolva hasítja az eget, nekem aprónak és jéghidegnek kell lennem halknak szépnek és logikusnak mint egy tiszta matematikai feladat. Így juthatok el hozzá...ha nem foglalkozom a gorombaságaival nem foglalkozom a tényekkel türelmes és kitartó leszek.

A másik csillagom pedig furcsa nem tudom milyen csillag. Vele egészen másnak tüzesnek hevesnek és érthetetlennek kell lennem. Várni hogy előbújjon és ha eltűnik azt olyan természetesnek venni mintha természetes volna....engedni kell ha megy menjen mert ő egy furcsa csillag egy csillag akit most szeretek és ahogy kiderül miféle gyűlölni fogom. Ezt is előre érzem hogy csalódni fogok benne de mit ér az ha nem csalódok? úgy nem kerek nem egész a történet., 

És persze a nap ami mindig ragyog nagy aranykorong én pedig a vénusz vagyok én Éjjel érkezem a nap nappal ragyog. A napot most is szeretem és érte most is most is érte keltem hajnalba. 

 Fájdalmas! milyen értelmetlen milyen rossz. Viccnek is mindennek. 

 Úgy uralkodik a két színház a Duna parton mint király és királynő. Olyan fenségesen és előkelően magasodnak az ég felé mintha tudnák mit is jelentenek nekem. Ha színház közelében vagyok mindegy minden...csak szólaljon meg bármilyen zene és jöjjön bármilyen színész a színház egy csoda. Egy szentély ahol a vakok látni kezdenek a süketek hallani. Gyönyörű volt ahogyan a balett uralni kezdte a színpadot és a felugró emberek felcsapó lángokká nemesedtek. Láncok férfijelképek vörös aranykörből kitörni vágyó fehér ruhás ősasszonyok, egy szóval a két lényeg a férfi és a nő és a kettejük között állandó szexualitás lett eltáncolva. Isten nem maradhat ki egy ilyen fajta műből hát meg is jelent hol halál hol élet formájában -a gonosz tán maga az ember- az ember tán maga az isten. 

Egyszer régen szerettem egy férfit. Ő volt a sötétség, a félelmetes ködszerű valami. Nagyon régen volt nem csak mondom a túlzás végett:) szerettem már nem szeretem szerintem. Ha rá gondolok nem önt el vonzalom és csak amikor néha visszarémlik az a tipikus modora akkor hasít a szívembe hogy igen no igen...ő egy nagy ember volt. Ő adta nekem a szárnyaimat:) és nem is tudja és senki se tudja. Én tudom én őrzöm ezt a titkot mint amikor régen bebújtak a légvédelmi pincébe a nagymama meg a kisgyerekek úgy olyan félve és reszketve. Egy légvédelmi pince nekem az emléke a puszta emléke annak az embernek aki nem csak rám de rám is és nagyon egy szóval megégetett a kalandvággyal ami villogva sugárzik róla ahogy a fehér fal veri vissza a napfényt. 

Érte lettem szabad és mindennap azért fogok küzdeni hogy ugyan olyan legyek mint Ő. Ő lett a cél és semmi más.

Soha többé nem lehet rózsa a közelemben. Semmilyen színű illatú még hófehér sem...még törékeny porcelánfehér sem. A rózsa emlékeztet mindarra amit a hátam mögött hagyok. Ami talán lehetett volna egyszer de ma már nem lehet! ma már szürke semmi. Egy olajból kirakott dáma ami a vér helyett kering...kering és letapad az artériák falára és megöl. El a közelemből mindent ami mesterséges mesterkélt kimért úri. Én nem leszek soha sem kisasszony és nem akarok az lenni félek a hideg kisasszonyoktól. Gyűlölöm a rózsákat....a fennkölt királynői virágokat...gyűlölöm őket! " mert én eddig éveken át irigy voltam egy rózsára" mert az ő sírján ha volna akkor fekete márványtömb volna csillogó és koromfekete és vörös rózsák díszítenék meg fehérek és rózsaszínek egyszóval csak rózsa. És egy gyönyörű szép sápadt fekete dús hajú díva képe volna a sírkőn hideg jeges királynő! ő olyan volt. Pokolba mindennel ami emlékeztet a rózsákra. Ameddig én itt vagyok semmi más nem lehet a szobámban vagy a közvetlen környezetemben csak réti virág. Vadregényes apó törékeny szabad réti virág. És semmi de semmi sötét vagy súlyos abba a szobába és ebbe a lélekbe nem teheti be a lábát. Minden csak lebegni fog fehér ezüstkötélen.

Minden csak táncolni fog fehér és kék tündértáncot libegni lebbenni és gondolattal élni cselekedet képében. Tündérvilágot teremtek. Takarodjon az éjszaka a királynőivel együtt. 

 Verekedés kezdődik a gonosszal, álmos és nagynevű verekedés! Legyen hát. Még mindig kicsit fáj ha egy piros autó megáll a ház előtt:) De az hogy hol vagyok? az már nem mérhető messzeségben van! Legyen hát csináljuk meg a nagy "porcelánhaknit" milyen mókásan hangzik.  

Ha elnyomnak mondjuk egy szinten és így lesz akkor így legyen de akkor legyen így. Porcelánfehér és könnyű vér úszik a tejben. Vér úszik az égen. Vörös érzéki bájoló vár csorog az erekben akarnak és szenvednek a csillagok a vörös holdért. Én megcsinálom ezen ne múljon. Ezen ne múljon. 

 Most gyakorlatilag a semmin sétálok. És fogalmam sincsen hogyan de a semmi megtart valahogy fent maradok a tetején.

Halott emberi kapcsolatokon lépkedek halott emberi kapcsolatok között lépkedek, közben zúg a fejemben ez az átkozott hang- egy halott emberi kapcsolat hangja- és nem tudok aludni. Ha egy hegység tetején lennék ezer vagy millió kilóméterre mindenkitől egy lebegő sátorban talán tudnék. Mert most minden olyan nagyon hiábavalónak tűnik." Ó hogy küzdöttem én ezer apró célért és mond mit értem el? : semmit, semmit!" És milyen szent igaz...körülöttem egyedül a semmi táncol vérvörös ruhában sápadt fehérrel a homlokán. Azt mondja : gyere mert úgysem jutsz egyről a kettőre. És még nincs is december. Decemberben van hogy egyáltalán nem tudok aludni és most? most nem lehet nem kipihenni magad még a magunk kipihenése is előírás. Azt is megbeszélt alapján kell megtenni. Csak itt senki nem segít ... borzalmas képek kavarognak a fejemben azt gondoltam az a 6 hét kint elég lesz...de most kevésnek bizonyul az erő az erőhöz képest...kevésnek? még nem adom fel csak fájdalmasan észlelem a veszteségeket. A legmeglepőbb emberek fordítanak hátat a rossz félelmek beigazolódnak a családomtól már teljesen elhidegültem. 

És mégis valami benső valami álmos valami szép azt suttogja hogy : de hisz lehet még. Hogy lehet légvárban is élni hogy én is lehetek az aki akarok lenni csak akarni kell csak bátornak kell lenni. Valami titkos azt mondja hogy még ezt tanuld meg ezt bírd ki és szárnyakat kapsz. Valami beszél valami titkos és megpróbálok hallgatni rá. 

 Ha elhagysz veled mehetek? tényleg menni akarok. 

 Fehér köd úszik sejtelmes hideg van. A templom tornya most hallga.

A porcelánfehér vörös hold koronát kap. 

 Haldoklani kezdett egyik rokonom.

Neki. Ha egy haldokló ember ágyához mész akkor menj úgy oda hogy a párnákon te magad fekszel. Mert nincsen különbség közted és ő közötte akkor amikor a halál pillanata eljön. Ha tényleg ő az első akit el kell búcsúztatni fiatal fejjel erősen - mégis a halállal szemben- akkor megérted. Eddigi életed minden percét azért élted hogy az adott pillanatban letedd az ő halála mellé a csillagösvényre ami legördül fentről és láthatatlanul már mindennél erősebb nyugalomban viszik fel azt ami megint ifjú és erős. Légy hát bátor...és merd tudd odaadni eddigi életed neki amikor a szent pillanatban rád is veti a szemét. Mert bizony a világ a tanúság arra hogy nincsen halál. Hogy minden földinek az elmúlása változás és a változás gyönyörű. Emlékszem mikor felszálltam az Ulmi buszra mennyire rettegtem sötétedett és mentem a semmibe. Valahol megértem őt hogy sírt mikor kiderült nincs segítség. Miért akarod megtartani ezt a vázat? miért...hiszen már nem tudod használni. Öregséggel lassan elengedjük a bőrünket hogy végül lehulljon a földre minélkülünk a kígyó is levetkezi a bőrét mikor már kicsi. Én odaadom neked eddigi életem minden percét  és imádsággá válnak a percek indulj! a fény vár. Sosem voltunk igazán egy tudatállapotban mert te annyira hideg voltál annyira racionális nekem. Tisztellek nem te tehetsz a körülményekről. Adjon neked az isten erőt ne sírj ne félj. És hogy ki lehetsz most? haldokolva? mikor sem a lexikon sem a tudás már nem segít már nincsen? Mikor a kórházba ébredsz? ki lehetsz....egy gyönyörű erős ember. Mikor legközelebb jössz már érteni fogod azt mi történik veled most. Ezt a fuldokló születő érzést mint mikor kiküzdi magát az ember az anyaméhből a nagyvilág fényére. Pontosan olyan harcot vívsz most és ugyan úgy nem tudod mi vár rád...ne félj. Fogja a kezed a nagy égi hatalom és mind annyian nagyon büszkék rád! te győztes vagy mi versenyzők maradunk. És egyszer találkozunk mondjuk ha a boltból kijövet egymásnak ütközünk vagy ismerős testvéreként futólag beszélgetünk ... az lesz a legcinkosabb legszebb pillanatok egyike. Hidd el nekem. Közel már a fény a szabadság a szépség. 

Síromnál sírva meg ne állj

Nem vagyok ott, nincs halál

 Ó jajj ma nagyon fáradt vagyok. Nem tudom , hogy azért mert nem aludtam eleget, vagy mert szerda van olyan fordulópont fogalmam sincs. De nagyon nehezen megy minden nagyon fáradt vagyok pedig dolgom még rengeteg van. Járkálj csak halálraítélt-visszautalás és teljes egyetértés. 

Pedig értelmetlen vádaskodni vagy szenvedni mert amit el kell viselni azt el kell viselni - musst- sem isten sem ember nem segíthet egyedül csak a saját belső erőm. Meg kell tanulnom forrásként fakasztani a lelkemből az erőt csak magamra számíthatok de a tét már jóval több mint egy szerelmi kaland valóságosan a jövőm kezdett függeni tőlem és én tőle. 

Mintha eldöntöttek volna egy homokórát és a szemek könyörtelenül peregni kezdtek volna le. Sokszor sírok és sokszor esek kétségbe ez az amit leginkább most le akarok győzni ezt az átkozott és állandó szorongást és pánikba esést mert egyszerűen olyan nagyok a tétek hogy nem engedhetem meg magamnak a valódi félelmet. Úgy kell céloznom hogy ne remegjen a kezem és meg kell tanulnom átmenni az összes falon kiszűrni a negatív dolgokat és egy viszonylagos csőlátást kialakítani.  

Álmodtam egy világot magamnak. És az nem volt más csak csupa szépség. És nem volt benne sem más sem körötte mint szabadság és porcelán fehér hideg levegő.

És szembetalálkoztam egy olyan világgal ami az enyémtől rettentően különbözik, ahol a test megteheti hogy elporlad és sosem támad fel úgy mint a főnixmadár.

Kincsként őrzöm a szívemben azt a másik világot ahonnét jöttem olyanként gondolok rá mint a titokra ami erősebb a sötétség minden erejénél.

Persze láttam olyan dolgokat is amik nem hagynak hidegen,  fiatal életeket amik úgy pislákolnak mint a haldokló lámpák és ezermilliós tőkéket egy ember kezében. Ennek ellenére hiszek talán csak mert kisveréb vagyok és sokak szerint meglepően egyszerű és ostoba. 

A szívünkben épülő világok azonban át fogják venni a hatalmat a most létező fekete és sötét erőkkel szemben - hát ez az igazi jövendölés- minden egyes születő gyerek mögött egy kis darab isten áll majd karddal védőszárnyakkal álomból ébredve ébren álmodva -keresem a választ a lázas látomásokra mikor úgy tűnik beszél hozzám a semmi- 

"Ó, költő, tisztán élj te most,
mint a széljárta havasok
lakói és oly bűntelen,
mint jámbor, régi képeken
pöttömnyi gyermek Jézusok.

S oly keményen is, mint a sok 
sebtől vérző, nagy farkasok"

Egy gyerek nem tudhat sokat a világról és én örökké csak egy gyerek maradok. De valahogy mégis ledöntöm a falakat és hiszek abba a fehér világba ahonnan származom a világ dómjai pedig állnak mögöttem és mögöttem áll egy angyal is karddal és védőszárnyakkal....

Most akkor lassan aludni megyek csendesen békésen nyugtalanul ahogy már napok óta alszom talán felriadok megint a gondokra amik belopakodnak és az ágyam köré telepednek mikor reggel ébredek még véznán és védtelenül félig meztelen már lassan vacogva- mert ősz van de nyitott ablaknál tudok csak aludni- akkor rám ugorjanak. Szét tudnak szedni még földre tudnak lökni még de nem ez a fontos. Hanem csak MI. Én nem...és akkor hogyan válna külön a vallás és a politika? talán tud -e kettészakadni az emberi jobb és bal agyfélteke. Vagy csak arról álmodnék hogy van-e isten és ha van akkor mikor látom viszont őt. 

 Ha isten volnék, most biztosan meghallgatnám a kis verebet. Hiszen miért is ne hallgatná meg ezt a kis kérést egy hatalmas nagy Isten. 

Hogy most ha lehet akkor adja hogy magának akarjon ő. Hogy lehessek a porcelán fehér holdsugár a sötét éjszakában. Azt a bús szempárt ne keljen mégsem elfelejtenem csak megvárnom, hogy ő se tudjon engem elfelejteni. Szeretnék napsugarat vinni az életébe olyan kis boldogságos kék madár képében megölelni hagyni hogy megöleljen és uralkodjon ahol úgyse tud. Úgyhogy ez lenne az én csendes kis imám. Segítsen a Porcelánfehér. 

 Most meg az arcod vízzel. Lehetőleg hideg vízzel. Rázd meg magad és indulj. És ne bánd hogy azt aki nem jogosan ül a trónon letaszítod a trónról. - hogy a trónt is felégeted- és mindenütt szétömlik a porcelánfehér

 Nem tudhatom ki mit miért csinál- Gyakran maguk a " csinálók" sem tudják mit miért tesznek. Én már végképp nem tudhatom. A változás szele már ide is elért első sorban halál formájában.

Az elmúlt időszakokban ugyanis ez a furcsa lény is felmerült felvillant a tudatomba lépett. Voltak idők amikor igazán nem ismertem a halált ezt a sötétet ezt a hideget semmiképpen sem. Azt hogyan egy emberi testet kettétör akár ha szalmaszál volna és megsemmisíti. Nem láttam a sápadt arcát a hideg kezét és a magas erős alakját sem. Most azonban megjelent és tudom, hogy ez örökké és menthetetlenül így marad. Mert ahol egyszer a halál megjelent, ott nem a halál helye marad utána hanem a halál maga. És milyen rég óta néz engem éjjelente milyen rég óta mosolyog rám a ködös templomtornyokon és olyan emberek kezével ölel akik azután köddé vállnak érthetetlenül és magamra hagynak. Tudom már minden csak ő...a szépséges a nagy halál. Most mennie kell olyan embereknek akikkel sosem alakult ki igazi kapcsolatom. És már nem is lehet...eltűnnek és elmúlnak és tudom - mindennél erősebben tudom- hogy a következő életemben szembejönnek majd velem. Remélem lesz elég erőm arra, hogy mosolyogjam rájuk hogy elmagyarázzam nekik - nem baj ha egy gyerek affektál nem baj ha kócos tudjátok? nem baj az!

És a ráncok bizony rajtam is megjelennek már és kicsit nehéznek érzem a szárnyaimat őszül lassan télbe fordul minden hideg lesz. A szívem érthetetlen és megzabolázhatatlan bár sok dolgot elfogadni már megtanultam. Például megtanultam, hogy egy csók egy mosoly az nem ígéret az nem nekem szól hanem a pillanatnak. Az igazán ügyes ember tudja szeretni a pillanatot nem a másik embert. 

 kicsit sötét van...azt hiszem, hogy nagyon sötét. Nagyon sötét van és ebben a sötétben motoszkál az a furcsa dolog hogy valami okból feszült vagyok és félek. Valami okból a világot most hátrahagynám most nem szeretem mert ....nem is tudom igazán hogy miért. 

Lassan úgy vagyok vele, hogy ha még egy hétig nem ír...akkor már nem is írjon! akkor már felesleges lenne írnia mert süket fülekre talál. Miért kell ilyennek lennie? nem tudom. De nem fogok pesszimista kijelentések és találgatások mögé bújni nem baj van ami van:) Csak tényleg...nem szeretném hogy várok és nem hív mert akkor megbántana ha meg nem is sértene mert azt nem tenné de megbántana. A kettőben a különbség számomra hogy a megbántás lelki a megsértés pedig az egóra irányul. Azt hiszi erős? én azt mondom felelőtlen de mindegy már ezeken az ember nem idegesiti magát. 

 Talán régen megevett volna reggelire:) de ma már nem. Ma már sem ő sem más nem ehet meg reggelire. Ma már senki nem teheti ezt meg velem. 

Többé talán senki....mert szabadabb vagyok a gondolatnál és súlytalanabb a fénynél és ha bántanál ha átnéznél rajtam megérted már nem tudsz börtönbe zárni. Mert elröppenek és játszom mint a szellő mindennek vége nem maradok! nem maradhatok édes szerelmem -állj az ágyamnál nézd ahogy alszom mert hozzám többet nem érsz. 

 Talán én is lennék olyan pöffeszkedő? vagy pöffeszkedőek egyáltalán a rózsák? én nem szeretem a rózsákat pedig azt mondják a rózsa az ember jelképe. Azt mondják hogy van egy komoly magyarázata annak, hogy a rózsa szimmetriai felépítése hogyan egyezik az emberi végtagok szellemi és fizikai részek egészével. 

Nem tudom mennyi alvásra lenne szükségem de nem nagyon tudok aludni. Régen volt már hogy egy estét teljesen átaludtam pedig kellene mert úgy megy majd a fejembe a sok tudás amit most feltétlenül tudnom kell. Továbbra is azt gondolom, hogy védtelen vagyok és sok oldalról sebezhető úgy gondolom hogy nem nagyon van veszély a bármerre történő utazásban. Tehát utazni és tapasztalni vágyom. A nagy isten megsegített ezért hétvégére kaptam munkát és megint bizonyíthatom a rátermettségemet. Én úgy gondolom bizonyos dolgokban, hogy jónak lenni bennük kevés és igyekezni kell legjobbnak lenni mert ebben már van egy motiváció. Fontos, hogy számítanak rám és értékelnek és a nevekkel ha játszunk hamar egy sötét vihar szerű teremtményt - lényt- is látunk és hogy ő mennyire fontos nekem? arra szavak sincsenek de hogy miért azt meg nem tudom elmagyarázni. Csak azt tudom, hogy olyan áradóan és szabadon szeretem ahogyan egy sirály szeretheti a tengert...ő az én tengerem beláthatatlan erős víztömeg ami nyughatatlanul határozza meg én mikor melyik hajón tudok kicsit megpihenni. 

Minden egyéb téren én csak azt érzem, hogy a világ változik az emberek sakkfigurák akik most végre mozdulnak a megszokott helyzetükből. Nekem is lesz lehetőségem így mozdulni. Szabadon szereti a sirály a tengert- 

 Te sem és én sem vagyunk többek az egész világnál. Jogtalanul ítélünk ha ítélünk politikailag etnikumot illetően minden tekintetben. Az emberben elrejtett kis szúró gombok várnak és ugrásra készek. 

Nem hittem volna hogy ennyire nehéz lesz kivívnom a szabadságomat. A szabadságnak nevezett kicsi rést amin beömlik a napfény amitől én megint kivirulhatok. Az biztos, hogy a nem természetes dolgok ezerszer jobban megmaradnak az ember fejében mint azok amik magától érthetőek. Az életem véleményem szerint csak azért van ilyen erősen bennem és ilyen makacsul mert nem egyszerű vagy kellemes hanem nehéz. 

Meg kell tanulnom egyszerűen elengedni a negatív érzelmeimet mert ha ezer súly lóg le rólam nem tudok repülni meg kell tanulnom repülni. Időt kell adnom magamnak a karácsonyra gondoltam akkor....és most tényleg:) Van egy népdal amit gyakran hallgatok " nem átkozlak nem szokásom nem átkozlak nem szokásom" most minden csak arra vár hogy az emberek teljesíteni tudják a sorsaikat. Én vettem egy kabala gyűrűt pici törékeny:) és most három hónapot még pihenek hogy leszokjam a rossz érzésekről a rossz dolgokról. Az hogy mit tettem jól vagy nem jól az nem most derül ki az majd a végén derül ki amikor majd pihenek egy fehér ágyba. " ismerettség nélkül"

 Szép ez a reggel. Nem tudom megmondani pontosan milyen de szép. Nagyon nyugodt az autók hangja behallatszik de a levegő rendíthetetlenül óvja a benne járókat olyan tipikus kora reggeli levegő. És én itt belül most nagyon jól vagyok, bár azt hiszem alaptulajdonságom hogy nem tudom a nagy dolgokat igazán komolyan venni például az emelt történelemről is mindenki le akar beszélni de én nem tudom elég komolyan venni őket és sokat nevetek rajtuk.

Ma csak történelem órám lesz milyen jó:) a történelemben számomra minden benne van ami az emberre jellemző meglepő fordulatok nagy nevek tetszik. Az irodalom is tetszik de nem szeretnék felső fokon versetelemzeni:) belejövök majd a dolgokba. 

Sok az erő és rengeteg az ellenerő. Talán lesz támogató de most még egyenlőre mindenből nagyon kevés van nekem. Olyan vagyok,mint egy viharban megtépett ág. A bőröm itt is ott is fel van sértve és amikor körbenézek semmi mást nem látok csak köveket és más rokon virágokat sehol. Meg kell találnom magamat megint a gubancban nagyon türelmesen és szépen lassan engednem kell hogy közelebb jussanak hozzám a dolgok amikre szükségem lehet. Töltsd meg a naptáradat művészeti estekkel felolvasásokkal előadásokkal nyílt próbákkal. Töltsd meg a ruhatáradat magaddal a lelkedet fénnyel és bízz istenben...És mindenek előtt hidd el azt amit elkezdtél be kell fejezned és minden ami nehéz mind illúzió. Álmodtam és felébredtem és idegen között keltem i a hatalmas fehér ágyamból hogy öltöztessenek. Most kiszaladok a teremből hogy erdőkben forrásvizet ihassak. 

Mi van a sötétségen túl? Álom vagy élet? a kényszeres ragaszkodás ami kiabál mikor -minden másnap- megint fogom a tűt. Csak azért fogom a tűt mert ezer éve mindig csak másnapig bírom. Mi történne ha egyszer kinevetném a tűt és letenném? érezni kezdve érezni a testem minden valós -valós- igényét a lelkem minden valós igényét. Amikor arra gondolok hogy elengedem a több százados hagyomány kezét félelmet érzek. Mi történik ha boldog leszek? majd biztosan szeretnem kell és elfogadnom jajj ----igen ez van a sötét mögött. a veréb a megbocsátás.