Kicsit fáradt vagyok álmos és fáradt....hidegek már a hajnalok.
Életem két csillaga nem melegít az egyik eltűnt napok óta semmi hír felőle a másik mosolyog de annak semmi jelentősége nincsen.
De tudom, és hiszem hogy egyszer minden jól fog sikerülni. Az egyik csillagom aki inkább a Marstól való és vörös fényben úszik lassú gőgös és igen forró a felszíne, türelemmel és önfeladással kell megszereznem. Mert hogy lángolva hasítja az eget, nekem aprónak és jéghidegnek kell lennem halknak szépnek és logikusnak mint egy tiszta matematikai feladat. Így juthatok el hozzá...ha nem foglalkozom a gorombaságaival nem foglalkozom a tényekkel türelmes és kitartó leszek.
A másik csillagom pedig furcsa nem tudom milyen csillag. Vele egészen másnak tüzesnek hevesnek és érthetetlennek kell lennem. Várni hogy előbújjon és ha eltűnik azt olyan természetesnek venni mintha természetes volna....engedni kell ha megy menjen mert ő egy furcsa csillag egy csillag akit most szeretek és ahogy kiderül miféle gyűlölni fogom. Ezt is előre érzem hogy csalódni fogok benne de mit ér az ha nem csalódok? úgy nem kerek nem egész a történet.,
És persze a nap ami mindig ragyog nagy aranykorong én pedig a vénusz vagyok én Éjjel érkezem a nap nappal ragyog. A napot most is szeretem és érte most is most is érte keltem hajnalba.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.