suttogás

 Reszketek ahogy a falevelek reszketnek az ágakon mikor cibálja őket a szél. 

Ahogyan azok az emberek reszketnek akik kényszerű utakon járnak kényszerből. Akik nem szabadok többé de volt olyan idő amikor nagyon is szabadok voltak. Emlékeznek ezekre az időkre és reszketni kezdenek. Azt hazudom, hogy álmos vagyok azért reszketek és hazudom hogy fázok. De nem. Valójában rettegek. A csontom legbelső kis sejtjei a bőröm legkülső rétegei egyformán rettegnek. A külső nem jobban mint a belső és a belső sem jobban mint a külső. Elosztva van most minden körülöttem ahogy a bevetett földek felszínén a mag. A markom üres csak. A markom üres csak. Minden elvetett mag egy pillanat egy olyan pillanat ami csupaszítja a markom és fehéríti a csontjaim. A félelemre nincsenek szavak. A félelemre nincsenek megoldások a félelem a legveszedelmesebb ellenség mert mi magunk vagyunk a fészke. A gondolataink etetik és a lelkünkben lakó hatalmas erőtől lesz a félelem olyan mérhetetlenül erős. Én most nagyon félek. Mert minden egész körülöttem eltörött és belső és külső ellenségekkel egyaránt szembe kell néznem. A belső ellenség a kételkedés a vágy az akarat- hogy lássak- úgy akarok most látni ahogyan a vak akarhat de nem tudok. Tudom mit jelent a rossz képességű. Hogy mit jelent az ő ilyen. Korlátok és művégtagok között. Mintha égne a ház. Nem akarok kimenni. Bent akarok égni. És mégis az életösztön puritán egyszerűségével rohanni kezd a gondolat és aztmondja ha nem tennéd minden jobb lenne. Pokoli lesz. És most még visszafordulhatok és lehet! meg is teszem. A kudarcra nincsenek szavak. A háborút csak az veszti el aki a lelkében veszti el. És honnan tudhatom mikor vesztem el a lelkemben a háborút? honnan tudhatom mikor adom én fel és mikor kell feladni? hazudhatok-e az elveimnek akkor amikor minden kötél szakad- rohanhatok e- akkor amikor valóban ég a ház. Esküdni mertem volna az utolsó pillanatig hogy hiszek a hallhatatlanságban. Akkor miért fussak? és ha nem futok akkor bűnös vagyok-e hogy nem mentettem magam. A vezetőség nem hisz bennem várható volt a nem hivése ha valóban nem hisz nem meglepő.  Egyedül kell utat találnom. Fáklya és csillag is lennem kell egyben. Álmos és éber és szenvedő és boldog. Meg fogom tudni napokon belül ki vagyok valójába. És talán ez az amiért megszülettem.