Valami tényleg rossz szellem járkál idelent mostanában. Szinte semmiben nem találok örömet ugyanis. Sem az égi sem a földi dolgokban. Az együttes sehogy nem tud kilábalni a bajból a barátságok meg úgy felbomlottak mint azok a szép furcsa régi pulóverek. Az élet kifordulni látszik önmagából és mély sebeket hagynak dolgok. Nincsen abszolút barátság és nincsen olyan hogy jóban is meg rosszban is. Már régen nem tudok az lenni akit tisztelet övez és már régen nem küzdöttem igazán azért hogy valamit letegyek az asztalra.
Az ami az iskolában van botrány -. fegyelmeznem kellene magam- de cél nélkül maradtam. Mint a zuhanó ember aki kalimpál olyan vagyok. A családdal sem vagyok meg jól sőt nagyon rosszul vagyok meg velük nem egy nyelven beszélünk gyakorta az a benyomásom. A szerelem vagy hogy is nevezzem az is hát az is olyan amilyen. Egyre múlik a drog hatása egyre gyengül a kötél azt nem tudom ő is így érzi -e vagy csak én érzem így. Nem tudom már aztmondani hogy oda vagyok meg vissza ettől az egésztől nem tudom már azt mondani hogy olyan jó amikor a karjába zár mert már nincsen így. Ismét megtörtént ami mindig megtörténik hogy repülni akarok és kezdek és tudok és sajnos ezt mindig megteszem. Szállni fogok. Mert most már tényleg hiszek Titániában
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.