Egy történetet egy kishercegnőről. Akinek Hosszú vörös haja volt és világos arca. Aki nem akart hozzámenni ahhoz akihez hozzá akarták adni. Aki olyan finom és tűnékeny nő volt, hogy egy reggelen mikor még az egész udvar aludt, és a csípős félhomályban alig pislákoltak a nap első sugarai. Ő megírta az utolsó levelét. Majd az ablakhoz sétált és kitárta hogy rálásson a tenger messzeségre. A torony legfelső emeletéről folyók és hegyek sokasága terült alatta. És a kishercegnő akit másnak szántak kivetette magát és ahogy zuhant egyszeriben gyönyörű aprócska vörös madárkává változott. Van e ennél boldogabb pillanat? mint mikor a rab repülni kezd?
Persze soha nem jött rá senki, hogy ki az a vörös kismadár aki feltűnt a piactéren és a cirkuszok közelében morzsát csipegetett. Nem tudták...a hercegnő testét megtalálták a torony alatt porrá tőrve eltemették. Még mérgesen is néztek a kis vörös madárra aki olyan nevetve szinte már eszelősen nevetve énekelt! míg játszották a gyászindulót.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.