A hangulatomnak nagyon rosszat tesz hogy minden szürke és esik az eső. Ilyenkor annyira magamba fordulok, hogy az élet örömei távol röppennek a ketrectől ami a lelkem. Lassan itt a karácsony bár most kevesebben leszünk az ünnep az ünnep. Az emelt magyar új értelmet és erőt adott az életemnek. Nem tartom fontosnak a dolgokat a küzdésen kívül. " az ember célja a küzdelem maga" A küzdelemben nem lehet veszíteni a küzdelem olyan verseny amit magammal vívok de csakis magamért.
Tegnap bent voltunk a városba. Gyönyörű a város! mesébe illő ahogy zuhannak lefelé a díszek mintha élő vörös gyertyalángok bukdácsolnának a régi villák oldalán. Majd a Dunát bámultuk ahogy hömpölyög előre. Biztosan nevet rajtam a Duna. Látott engem a partja mellett feküdni látott engem csókolódzni és látta hogy német országban milyen fájó szívvel vitt át a komp a hullámzó fekete vizén. Hasonló idő volt de sokkal hidegebb.
Egyszerűen vannak olyan dolgok, amiket az emberi életben el kell viselni. A szerelmek és a csókok nem örökek. Elszállnak ahogyan a szépség. Elmúlunk mint a gyönyörű virágok és mi vár az után? végtelen tó ködös és hideg. Két napja már fojtogat a halálfélelem. Gondolatban egy sovány árny áll felettem az ágyam mellett. Én sokáig hittem a halálban hogy szép lesz jó lesz átvezet egy másik világban és most? üresnek érzem és kihaltnak azt a másik világot. Lehet isten a napokban meghalt. Ha mindenkinek ez a sorsa miért pont ő ne? miért ő jobb? ő a teremtő. Illene igazságosan eljárnia. Remélem visszaszerzem a hitemet és még sokáig csókolhatom őt. Ha másért nem is hogy bosszantsam a Dunát.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.