A dolog roppant egyszerű. Olyan természetes mint a légzés maga. Felejts el mindent aki voltál, halj bele mindenbe amit hittél lángolj fel és tudj elégni úgy, hogy többet nem nézel vissza. Ez a kulcsa. Többet nem nézel vissza. Kis időre elfelejted milyen a szerelem milyen a pihenés milyen a terített asztal. Megtanulsz úgy sírni, hogy ne mosódjon el a sminked nem várhatsz már semmit mert megszülettél és a véred megszilárdult részecskéi változatlanul alkotják meg az életet jelentő valamit. Színházat. Meghalni benne ha kell a színházban elégni zokszó nélkül elhagyni az életet. Tanulj meg meghalni ha kell és addig is tűrni tűrni. Tanulj meg biztatás nélkül hinni és akarni. Tanulj meg nem visszanézni na. Ez a kulcs.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.