suttogás

Elpazaroltam mindenem amiről számot kéne adnom.  

Csak ne dobj el engem mint egy használt csillagot egy használt ruhadarabot. Mint egy használt szoknyát egy öreg kutyát. Ne dobj el engem egyszer régen ott az erdők ölelésében azt ígérted én vagyok akiért visszajössz akiért visszajövünk akiért visszajövök. Engedned kellene engem és én loboghatnék mint egy forradalmi zászló a szélben. De aztán így is lett és úgy is lett és tulajdonképpen végső soron nem lett sehogyan. Azóta elnyomtál engem nem egyszer ezerszer! azóta már minden más és én is más lettem mert megijedtem hogy a kalitkám te magam vagy. Most már nem vagyok az a " sápadt szőke" aki lennem kell. Most vörös vagyok a legbonyolultabb nőtípus erről sem kérdeztél meg. Hogyan tudjak harcolni veled? akit a világon mindennél jobban szeretek? mert nekem nagyon vág az eszem de nem vagyok az a filozofikus alkat mint te. Nekem valóban boldogság a vegetarianizmus és a sport és a tanulás is igen... a versek a színházak az emberek. Félek, hogy nem érted meg, semmi köze nincsen a szeretetnek ahhoz, hogy neked valahogy menned kell...Miért kellett menned? sajnálom hogy menned kellett. Nem tudom igazából pontosan miért kellett menned de ha arra gondolok hogy jössz majd és megint olyan ridegen és feketén nézel rám hát összerezzenek. Te egy fekete rózsa vagy. Én egy apró réti gaz. És miért fontos ez? úgy tűnik nem tudlak legyőzni. Úgy tűnik te erős vagy ki sem mozdulsz és közben az egekből villámként megöregedtünk! Öregek vagyunk igen és erőtlenek. De mégsem mégsem engedem még! Én is érek annyit mint te értél csak másoldalról más vagyok de nem rosszabb. Együtt kellene harcolnunk de külön egymás ellen harcolunk. Legyen vége már menj pihenni te hallhatatlan feketeség. Menj pihenni.

Tudom, hogy soha nem fog szeretni soha nem fog úgy a karjába zárni hogy becsül és meg akar tartani. De ugyan miért fontos ez? ez az élet rendje és majd lesz akit szeret aki másban lesz jobb lesz aki megfogja nem én vagyok. Elfogadtam hogy másképpen van ez mint álmainkban elfogadtam és nem hitegetem magam. Mert nem tudnám azt mondani, hogy bánom. Nem bánom nem is érdekel és nem fogok gondolkodni sem ezen. Az én művészetem másféle az én művészetem az én egyetlen igaz szerelmem a többi szerető. És ez is olyan dolog...hogy tőle nem várható dolog:) Öreg vagyok és most kell megtennem hogy megtanulok ezer nyelven beszélni. Legyen:) még küzdök egy kicsit érted ellened magamért értük. És megint csak visszatérve ugyan minek minek minek törődni evvel. Vannak dolgok amiket a sors kiválaszt. Én madár vagyok szabad és égi. Én most már nem sápadt reggeli napfény hanem tűz vagyok.