Soha többé nem lehet rózsa a közelemben. Semmilyen színű illatú még hófehér sem...még törékeny porcelánfehér sem. A rózsa emlékeztet mindarra amit a hátam mögött hagyok. Ami talán lehetett volna egyszer de ma már nem lehet! ma már szürke semmi. Egy olajból kirakott dáma ami a vér helyett kering...kering és letapad az artériák falára és megöl. El a közelemből mindent ami mesterséges mesterkélt kimért úri. Én nem leszek soha sem kisasszony és nem akarok az lenni félek a hideg kisasszonyoktól. Gyűlölöm a rózsákat....a fennkölt királynői virágokat...gyűlölöm őket! " mert én eddig éveken át irigy voltam egy rózsára" mert az ő sírján ha volna akkor fekete márványtömb volna csillogó és koromfekete és vörös rózsák díszítenék meg fehérek és rózsaszínek egyszóval csak rózsa. És egy gyönyörű szép sápadt fekete dús hajú díva képe volna a sírkőn hideg jeges királynő! ő olyan volt. Pokolba mindennel ami emlékeztet a rózsákra. Ameddig én itt vagyok semmi más nem lehet a szobámban vagy a közvetlen környezetemben csak réti virág. Vadregényes apó törékeny szabad réti virág. És semmi de semmi sötét vagy súlyos abba a szobába és ebbe a lélekbe nem teheti be a lábát. Minden csak lebegni fog fehér ezüstkötélen.
Minden csak táncolni fog fehér és kék tündértáncot libegni lebbenni és gondolattal élni cselekedet képében. Tündérvilágot teremtek. Takarodjon az éjszaka a királynőivel együtt. 
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.