Azt írja Miklós, hogy: halált virágzik most a türelem. Halált virágzik! mennyire gyönyörű költői kép és mennyire igaz. A halál kivirágzik az élet felett.
Nagyon rossz volt a temetésen lenni és én milyen buta vagyok:)hát kit érdekel ez? hát meg lep ez valakit? van-e olyan ember aki azt mondaná: de jó is volt az a temetés! Talán nincsen de én mégis azt vártam hogy kiszakad a lelkünkből egy megkönnyebbülő sóhaj mert én tényleg azt gondolom a halálról amit...már írtam. Én tényleg nem félek, sosem tudtam materiális lenni. De ott mindenki az volt nem is volt egyházi -én sem vagyok keresztény- de olyan lelki sem volt. De a szeretet megvolt igen ebben biztos vagyok!
Olyan végtelen sok ember van egy koncerten. És mind mintha éhes lenne furcsa látvány éhes nők és éhes férfiak akik nem enni hanem- marni- akarnak. Jönnek férfiak akiknek a szemük kutat téged rád szegeződik és máris mint a svédasztal...és jönnek nők! Vadak kibontott hosszú szőke hajjal előre mindent ami van- semmiben sincs hiány- és test a testhez fonódik vad kígyók. Néha nem tudja az ember aki nem ismeri jól a fajtájukat verekednek vagy szeretkeznek. De rosszul lettem tegnap ettől. Nem akartam, hogy elkapjon egy ilyen nagy erős férfi valami egy ilyen éhes állat. Nem tudom miért biztos mert olyan törékeny vagyok nehezen viselem az ilyesmit. Nehezen viselem a tegnapi napot még ma is de ma elseje van egy új hónap:)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.