suttogás

 Most gyakorlatilag a semmin sétálok. És fogalmam sincsen hogyan de a semmi megtart valahogy fent maradok a tetején.

Halott emberi kapcsolatokon lépkedek halott emberi kapcsolatok között lépkedek, közben zúg a fejemben ez az átkozott hang- egy halott emberi kapcsolat hangja- és nem tudok aludni. Ha egy hegység tetején lennék ezer vagy millió kilóméterre mindenkitől egy lebegő sátorban talán tudnék. Mert most minden olyan nagyon hiábavalónak tűnik." Ó hogy küzdöttem én ezer apró célért és mond mit értem el? : semmit, semmit!" És milyen szent igaz...körülöttem egyedül a semmi táncol vérvörös ruhában sápadt fehérrel a homlokán. Azt mondja : gyere mert úgysem jutsz egyről a kettőre. És még nincs is december. Decemberben van hogy egyáltalán nem tudok aludni és most? most nem lehet nem kipihenni magad még a magunk kipihenése is előírás. Azt is megbeszélt alapján kell megtenni. Csak itt senki nem segít ... borzalmas képek kavarognak a fejemben azt gondoltam az a 6 hét kint elég lesz...de most kevésnek bizonyul az erő az erőhöz képest...kevésnek? még nem adom fel csak fájdalmasan észlelem a veszteségeket. A legmeglepőbb emberek fordítanak hátat a rossz félelmek beigazolódnak a családomtól már teljesen elhidegültem. 

És mégis valami benső valami álmos valami szép azt suttogja hogy : de hisz lehet még. Hogy lehet légvárban is élni hogy én is lehetek az aki akarok lenni csak akarni kell csak bátornak kell lenni. Valami titkos azt mondja hogy még ezt tanuld meg ezt bírd ki és szárnyakat kapsz. Valami beszél valami titkos és megpróbálok hallgatni rá.