Úgy uralkodik a két színház a Duna parton mint király és királynő. Olyan fenségesen és előkelően magasodnak az ég felé mintha tudnák mit is jelentenek nekem. Ha színház közelében vagyok mindegy minden...csak szólaljon meg bármilyen zene és jöjjön bármilyen színész a színház egy csoda. Egy szentély ahol a vakok látni kezdenek a süketek hallani. Gyönyörű volt ahogyan a balett uralni kezdte a színpadot és a felugró emberek felcsapó lángokká nemesedtek. Láncok férfijelképek vörös aranykörből kitörni vágyó fehér ruhás ősasszonyok, egy szóval a két lényeg a férfi és a nő és a kettejük között állandó szexualitás lett eltáncolva. Isten nem maradhat ki egy ilyen fajta műből hát meg is jelent hol halál hol élet formájában -a gonosz tán maga az ember- az ember tán maga az isten.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.