Ha isten volnék, most biztosan meghallgatnám a kis verebet. Hiszen miért is ne hallgatná meg ezt a kis kérést egy hatalmas nagy Isten.
Hogy most ha lehet akkor adja hogy magának akarjon ő. Hogy lehessek a porcelán fehér holdsugár a sötét éjszakában. Azt a bús szempárt ne keljen mégsem elfelejtenem csak megvárnom, hogy ő se tudjon engem elfelejteni. Szeretnék napsugarat vinni az életébe olyan kis boldogságos kék madár képében megölelni hagyni hogy megöleljen és uralkodjon ahol úgyse tud. Úgyhogy ez lenne az én csendes kis imám. Segítsen a Porcelánfehér.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.