suttogás

 Nem tudhatom ki mit miért csinál- Gyakran maguk a " csinálók" sem tudják mit miért tesznek. Én már végképp nem tudhatom. A változás szele már ide is elért első sorban halál formájában.

Az elmúlt időszakokban ugyanis ez a furcsa lény is felmerült felvillant a tudatomba lépett. Voltak idők amikor igazán nem ismertem a halált ezt a sötétet ezt a hideget semmiképpen sem. Azt hogyan egy emberi testet kettétör akár ha szalmaszál volna és megsemmisíti. Nem láttam a sápadt arcát a hideg kezét és a magas erős alakját sem. Most azonban megjelent és tudom, hogy ez örökké és menthetetlenül így marad. Mert ahol egyszer a halál megjelent, ott nem a halál helye marad utána hanem a halál maga. És milyen rég óta néz engem éjjelente milyen rég óta mosolyog rám a ködös templomtornyokon és olyan emberek kezével ölel akik azután köddé vállnak érthetetlenül és magamra hagynak. Tudom már minden csak ő...a szépséges a nagy halál. Most mennie kell olyan embereknek akikkel sosem alakult ki igazi kapcsolatom. És már nem is lehet...eltűnnek és elmúlnak és tudom - mindennél erősebben tudom- hogy a következő életemben szembejönnek majd velem. Remélem lesz elég erőm arra, hogy mosolyogjam rájuk hogy elmagyarázzam nekik - nem baj ha egy gyerek affektál nem baj ha kócos tudjátok? nem baj az!

És a ráncok bizony rajtam is megjelennek már és kicsit nehéznek érzem a szárnyaimat őszül lassan télbe fordul minden hideg lesz. A szívem érthetetlen és megzabolázhatatlan bár sok dolgot elfogadni már megtanultam. Például megtanultam, hogy egy csók egy mosoly az nem ígéret az nem nekem szól hanem a pillanatnak. Az igazán ügyes ember tudja szeretni a pillanatot nem a másik embert.