suttogás

 Ne hazudj kisbogár...ne hazudj törékeny kis semmi. Ne hazudd azt, hogy minden úgy megy mintha könyvből olvasott semmilyen szöveg se lenne. Mert néha félek, és néha nagyon nehéz nekem. Lennék bár valóban olyan mint egy főnix madár aki porrá ég - s nem néz vissza többé- de nem vagyok. És néha nagyon fárasztó oldani a bennem türemkedő évezredes görcsöket. Elbújnék ilyenkor de nem lehet. Szabadságra vágyom miért ilyen nehéz? mert fogvatart a gonosz és erős harag az a nehéz világtalan sötét. Írnom kell róla mintha énekelnék hogy gyengüljön mikor Úgy írok róla mintha gyenge volna. Az amit meg akarok valósítani pedig valójában nem gonosz dolog. Pont az egyetlen ami szín tiszta sápadt és barna meg vörös jóság. Az bánt benne ami fogva is tart és pont azzal bánt, hogy fogva tart (??) Mert lehet- e jó egy fajta élet hogyha szabadulni tőle szinte nem más mint egy drogosnak letenni a tűt? lehet-e jó egy olyan dolog ami csak és kizárólag magának akar és rajta kívül nem enged semmit se tennem. És vajon az a bennem szunnyadó jóság, szépség szabadság miért fél? nem fél csak hallgatag szelíd és mert tudja, hogy egyszer győzni fog. A múltamban tátongó sötét lyukakat amik hatalmas erővel szippantanak magukba mindent ami csak létezik hogy összeszorulva kényszeres akarattá váljanak úgy kell kezelnem mint egy betegséget. És ha zúg bennem suttog a régi énem, hogy tedd meg tedd meg ma még holnap békén hagylak olyannak kell lennem mint a fénynek mikor beszél az éjszakához. Pihenned kell most már te kedves te beteg éjszaka és ezer csillagom fényét úgysem rejtheted el mert minden versben ami rólad szól ezekről is énekelnek. Hát énekelnének -e csak a sötét a tömény éjszakáról? az én erős szűzi megbocsájtásom fog téged is megörökíteni. Mert én valóban nem nézek vissza már valóban nem haragszom senkire. Békés vagyok. És hiszek magamban elhiszem, hogy egy gyönyörű és szabad élet részese lehetek hogy bennem is folyhat loboghat a láng ami az ihletett és fontos emberekben lobog. Hogy tudom majd támogatni az elesetteket a gyengéket mert nekem már nem kell támogatás mert én megbocsátottam mindenkinek. Mindenkinek...magamnak is. Érted már? nincs több görcs -semmi tű- halkan kél az esti szellő és megnyugtat ha valóban este lesz. Alszom majd és te az ágyamnál állhatsz - nem alhatsz többet bennem- de állhatsz és nézhetsz és ha baj van felkelthetsz de többet nem közösködöm a halállal egy életen sem.